infrapont blog

A PPP nem az ördögtől való, de nem is csodaszer. Az infrastruktúrafejlesztésben néha jobb, mint a hagyományos közbeszerzések, máskor nem. Amikor igen, akkor azért, mert a megbízott olcsóbban ösztönözhető vele. Magyarországon 2010-ig a PPP-konstrukciót nem a legjobb gyakorlat szerint használták, azóta viszont mintha lemondanának róla. Egyik hozzáállás sem helyes, inkább szakszerű állami szervezőmunkára lenne szükség.

A public-private partnership (PPP) típusú szerződések magyarországi alkalmazása a kezdetek óta folyamatos kritika tárgya. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) jelentéseiben sorozatosan számon kérte az érintett állami szervezeteken a konstrukciók előkészítetlenségét. A jellemző következmény a rossz kockázatmegosztás, a nem megfelelő, esetleg késedelmes kivitelezés vagy az indokolatlan túlfizetés lett. Az ÁSZ-jelentések gyakran visszatérő eleme, hogy megfelelő költség-haszon elemzések híján a PPP-keretet pusztán azért választották a hagyományosabb konstrukciók helyett, mert így sokkal kevesebb azonnali állami kötelezettség keletkezett.

Meglehetősen ritkán fordul elő, hogy egyetlen árverés keretében egyszerre sikerül megdönteni a legmagasabb és a legalacsonyabb értékesítési árrekordot. A mostani frekvenciaárverés során mégis ez történt. 

A mobil szolgáltatási jogosultságot nyújtó frekvencia 1 MHz-éért a magyar mobil piac történetében sohasem fizettek olyan sokat, mint amennyit a jelenlegi hazai mobil szolgáltatók az árverés során ajánlottak, ugyanakkor soha egyetlen szolgáltató sem jutott olyan olcsón frekvenciához, mint az állami vállalatokból álló Magyar Posta–Magyar Villamosművek–Magyar Fejlesztési Bank konzorcium.

Ha valami rendkívüli nem jön közbe, a frekvenciaárverési kiírás szabályai alapján magyar állami vállalatok konzorciuma lesz a negyedik magyar mobil szolgáltató. Azt még nem tudjuk, hogy a minden bizonnyal nyertes pályázó mennyit fizet a szolgáltatáshoz szükséges frekvenciákért. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy a teljes projekt az elkövetkező években 100 milliárdos nagyságrendű beruházást igényel.

„Ajánlattételi szakaszba érkezett a 900 MHz-es sáv árverése” adta hírül a Nemzeti Média és Hírközlési hatóság közleménye 2011. január 6-án. Hogy ezen a fordulón kik vehetnek részt, azt a hatóság az újév első munkanapján, január 2-án kiadott közleménye ismertette, amelyben kihirdették a pályázók nyilvántartásba vételéről hozott döntést.

Az OECD legutóbbi elemzése szerint a magyar mobilszolgáltatások árai a legmagasabbak a 34 vizsgált tagállam közül, pedig a kétévente megjelenő kiadvány korábbi számában a magyar árak még a középmezőnyben húzódtak meg. Írásunkban e meglepő eredményt vizsgáljuk meg egy kicsit közelebbről és arra a következtetésre jutunk, hogy a helyzet nem ennyire rossz, de az SMS tényleg drága. 

A mobil szolgáltatások árainak nemzetközi összehasonlítása nem olyan egyszerű, mint homogén termékek és szolgáltatások – mondjuk az áram, a gáz, vagy a benzin – esetében. A mobil szolgáltatásokhoz a tarifacsomagok rendkívüli változatossága kapcsolódik, ami miatt még a hazai szolgáltatók árait sem könnyű összevetni.

Október 19-én a Bizottság új EU intézkedéscsomag bevezetését fogadta el a szélessávú hálózatok és szolgáltatások fejlődésének felgyorsítására. A 2014-2020 időszakra vonatkozó EU költségvetésben közel 9,2 milliárd euró összeget fordítanak majd a nagy és nagyon nagy sebességű szélessávú hálózatok, valamint a páneurópai digitális szolgáltatások támogatására.

Az EU a Digitális Menetrend elnevezésű programjában azt tűzte ki célul, hogy 2020-ra minden európai uniós állampolgár rendelkezzen egy 30 Mbps sebességű szélessávú internetkapcsolattal, a háztartások 50%-a pedig már legalább 100 Mbps sebességű internetkapcsolatot használjon. Számítások szerint ehhez 270 milliárd euró beruházásra lenne szükség, de a magánszektor ennek jelenleg csak a töredékét kívánja ilyen célokra fordítani.